Halkan köszön az est, hűvös színeket fest.
Most csak kékekkel így írja fel az égre,
Hogy itt az idő, ma megint egy álom jő.
Újabb vágyakat kelt, újra titkokat sejt.
Csak finom bársonyon fenn, újabb csillagok gyúlnak.
És vetítik rád az ezüst báli ruhát.

És elhiszem, hogy az égi bálban, ott az angyalok közt zene szól.
És én vagyok fenn a színpadon, és mind nekem tapsol!

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel!
Sose ébressz, ébressz fel!
Ne ébressz fel!

Érzem, ott a helyem, ez az én szerepem.
Hallom, hogy magához hív a sok tündöklő csillag.
És csábít az ég, szívesen szárnyalnék.
Tudod, nem vagyok más, csak éppen olyan, mint te.
Mégis vonz a csodás, fényes, csengő-zengő csillogás.
Pedig jól tudható, hogy mennyire múlandó.

De elhiszem, hogy az égi bálban, ott az angyalok közt zene szól.
ÉS én vagyok fenn a színpadon, és mind nekem tapsol!

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz fel!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz ,ébressz fel!

Hagyj még, hadd álmodjam,
Alig vártam, hogy megtaláljam,
Hogy legyen cél, hogy elérjem,
Hogy a csillagok közt helyem legyen!

Hagyj még, hadd álmodjam,
Hogy újraéljem, hogy megcsodáljam,
Hát ne kelts még, ezt látnom kell!
Engedj hát, ne ébressz fel!

Hagyj még, hadd álmodjam,
Alig vártam, hogy megtaláljam,
Hogy legyen cél, hogy elérjem,
Hogy a csillagok közt helyem legyen!

Hagyj még, hadd álmodjam,
Hogy újraéljem, hogy megcsodáljam,
Hát ne kelts még, ezt látnom kell!
Engedj hát, ne ébressz fel!

Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.