Mert te vagy a fény, a sziget a vár,
Kihez a szívem mindig hazatalál,
Aki, ha néha rám tör az űr,
Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.

Lehet nem több az élet, csak céltalan utazás,
De ha elárvul néha a lélek, kell egy jó útitárs,
Mikor az álmok úttalan útján a szívem súlya nehéz,
Te vagy a kéz aki nyúl kezem után s hajnalban hazakísérsz.

Refr.:
Mert te vagy a fény, a sziget a vár,
Kihez a szívem mindig hazatalál,
Aki, ha néha rám tör az űr,
Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.
Te vagy a fény a sziget a vár,
Kihez a szívem mindig hazatalál,
Aki ha mégis rám tör az űr,
Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.

Hív a végtelen éjben, ezernyi súlyos vágy,
Mégis csak két karod között ér el, az igazi boldogság,
És ha az álmok úttalan útján a szívem újra nehéz,
Te vagy a kéz aki nyúl kezem után s hajnalban hazakísérsz.

Refr.: 4x