Az utolsó versem a nagy út előtt...

Nem kérted én mégis a szívemet adtam,
Ezért fáj annyira, hogy magam maradtam.
Pedig még mindig Te vagy minden gondolatom,
Minden arcban a Te arcodat kutatom.

Tudom azt, hogy nem jössz mégis mindig várlak,
Csak Téged akarlak, csak Téged kívánlak.
De hiába minden, hiába is kiáltok,
A szavak elhalnak, s én egyedül állok.

Mindig Rád gondolok, Rólad álmodozom,
Még álmomban is a Te neved suttogom.
Rád gondolva köszönt a rózsaszínű hajnal,
Este arra vágyom bár vinnél magaddal.