"Amit akkor éreztem amikor egy reggel láttam..."

Tudod e mi a bánat?
Várni hűen valakit aki nem jön többé,
Eljönni onnan hol oly boldog voltál,
S otthagyni szíved mindörökké.
Szeretni valakit,ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni mik a szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,s persze soha el nem érni,
Szomorú szívvel mindig csak remélni.
Szavakat idézni mik régen megfakultak,
Rózsákat őrizni mik már rég lehulltak.
Végső búcsúzáskor hideg csókot koldulni,
Mással látni Őt,s utánna fordulni.
Kacagni hazug pillantással,
S hazamenni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S fohászkodni,hogy Ő sose tudja meg mi a bánat.


Egy fájó gondolat kísért szüntelen,
Hogy hol lehetsz most,s miért nem vagy velem.
Reményem már elszállt,egyedül vagyok,
De vissza-visszatérnek a fájó gondolatok.
Régen voltam már tiéd,de ma újra láttalak,
Csak emlék őrzi a percet,mikor karomba zártalak.
Tudod..Te voltál az ének,s Te voltál a dal,
Szívem dalolt Rólad szerelmes szavakkal.
Szívedbe véstem életem jelét,
Bármerre jársz hát,az életem Tiéd!!

Ha azt kérné Tőlem most valaki,
Hogy mondjam meg,mit jelentesz nekem,
Egy pillanatra talán zavarba jönnék,
És nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mormolnám halkan,
Semmiség,csak egy elmúlt szerelem.
És senki nem venné észre rajtam,
Hogy könnyes lett két szemem,
S a szememben,messze,túl a könnyeken,
Ott remeg a tudat,hogy még mindig Te vagy a mindenem!!!